03. Fejezet ---> Tudom mit akarok!

- Tudom, hogy nem volt a legjobb a tegnapi nap, de ha megengeded most mindent tisztáznék. Sajnálom, hogy így kellett tegnap elválnunk egymástól, de nem lehet köztünk semmi sem. Nem lehet köztünk más, mint barátság... - amikor ezeket a szavakat kimondtam, beleremegtem. El sem hiszem, hogy kimondtam: csak barátság semmi több. Továbbra is meredten néztük egymásra. A szívem annyira dobog, hogy majd kiugrik a helyéről. Legszívesebben eltűnnék a földről, mert tudom, hogy ezzel  lépéssel végleg elveszíthetem őt. Elveszíthetem, de nincs már választásom... Ha a szívemmel gondolkozok, akkor minden romba dőlne. Az, hogy Katica vagyok egy lehetőség egy új énem felfedezésére. Azért lettem pont én, Katica, mert a fejemmel gondolkodtam, és nem hallgattam a szívemre. Ha az a tét, hogy kockáztassam az Adriennel való barátságomat, akkor csak legyen, mert egy igazi hős így gondolkodik. Nem pedig érez, ami a gyengeséget jelzi. Szeretem őt, és éppen ezért nem lehetek önző.  Még mindig meredten bámuljuk egymást. A szívem sebesen ver, s a levegőt is szaporábban vettem. Az idő csak telik mi meg nézzük egymást, mint az őrültek. Nekem egy szó sem jön ki a számon, mert a válaszára várok. Ahelyett, hogy megszólalna elkezd felém közeledni. Azt hittem, hogy haragszik rám, de nem. Amikor észbe kaptam azt vettem észre, hogy megölelt. A meglepettségtől már megint nem jutottam szóhoz. Azért ölelt meg, mert az érzéseinek az ellenkezőjét mondtam neki? Na már én sem értek mindent... Egyre szorosabban ölelt, de ez nem zavart, mert tudom, hogy nem haragszik. Pár perc múlva elengedett, de még mindig a közelemben maradt. Hallottam ahogy levegőt vesz. Az övé gyorsabb volt az enyémnél, szóval ez neki is ugyanolyan fura, mint nekem. Hirtelen még közelebb hajolt hozzám és ezt a fülembe súgta: Akkor csak barátok. - ennek a mondatnak a hallatán egy kicsit megremegtem. Tudván, hogy szeretne a barátom lenni, egy kicsit megnyugodtam, mert nem veszítem el. Egyszer megtudja, hogy ki vagyok.

  -  Na? Szerintem ezek után elölről kellene kezdenünk. - mondta, majd elmosolyodott, amire én bólintottam. Amire elmosolyodott én is mosolyra húztam a számat, majd felém nyújtotta a kezét. -  Szia én Adrien Agreste vagyok, és szeretném ha barátok lennénk. - mondta még mindig mosolyogva. Számomra az, hogy most új lappal kezdünk mindent egy esély arra, hogy egy új barátra tegyek szert. Feltéve azt, hogy tudom leplezni azt, amit iránta érzek. Na jó, ha már ezt is eldöntöttem, akkor véghez is kell vinnem. Egyre jobban kezdem megismerni őt, ami azt jelenti, hogy egyre nyitottabban viszonyulunk egymás felé. Remélem, hogy ez így is marad. Amikor, majdnem csókolóztunk, akkor azt hittem, hogy nem tudok neki ellenállni, de sikerült. Ahogy vissza emlékszem így történt: éppen kettesben maradtunk, amikor megkérdezte, hogy lenne e kedvem táncolni.  - Igen. Veled bármikor. - mondtam mosolyogva, amikor ő olyan pillantással nézett rám, hogy mindjárt elolvadok. A kezét felém nyújtotta, én, pedig az enyémet az övébe helyeztem. Szép lassan kivezetett a parkettre. Átkaroltam a vállát, a keze, pedig szép lassan a derekamra csusszant. Elkezdtünk táncolni, és a szánk vészesen közel voltak egymáshoz. Adrien egy kis idő múlva elkezdett közeledni felém és én is felé. Akartam azt a csókot, de megszólalt bennem egy vészjelző, ami megállított. Hallgathatok az érzelmeimre is, de az nem hőshöz méltó. Inkább az eszemre hallgatok és leállítom. Szép lassan eltoltam magamtól és a fülébe suttogtam: - Ezt nem szabad! - azt, hogy akkor azt tettem még engem is meglepett, de most már más a helyzet és barátok vagyunk. Örülök, hogy nem alakult másképpen. Szép lassan telik az idő... Már egy ideje beszélgettünk, amikor arra eszméltem, hogy pittyeg a fülbevalóm. Gyorsan felálltam és az ablak felé vettem az irányt. Mielőtt még elhagytam volna az épületet, gyorsan integettem neki. Kiugrottam az ablakon, ő meg csak nézte az egyre jobban távolodó árnyékomat. A jojóm segítségével úgy süvítek, mint a szél, amit minden egyes nap átélek. Átsuhantam a házak felett, de már alig volt időm, ezért egy oszlop mögé szaladtam. Nagy fényt követően már vissza is változtam. Tikki, pedig szokásosan a kezemben landolt. Az arcán látszott, hogy már, majd megeszi az éhség. Nem tudok mit tenni, mert nincsen nálam semmilyen ennivaló sem. Kettő választásom van: vagy elszaladok a pékségünkbe, vagy a rövidebbik utat választom és veszek ennivalót az előttem lévő árustól. A másodikat választom... Gyorsan kellett cselekednem, ezért odafutottam, fizettem, és odaadtam Tikkinek a kicsi sütit, amit vettem. Már sok pénzt elköltöttem ilyesmire, de ez egyáltalán nem zavar.  Éppen hazafelé sétálok és Tikki is jó bőrben van. Ma szombat van, úgy, hogy nincs tervem mára, azon kívül, hogy Alyával találkozom. Pillanatok alatt haza értem, de a szüleim nem voltak otthon ezért nem vártam egy vendéget sem. Szép nyugodtan felsétáltam a szobámhoz, de ott várt rám Alya, aki a telefonját nyomogatta. Integettem neki, de ő válasz helyett csak maga mellé húzott és a kezembe nyomta a telefonját. A képernyőn egy videó volt látható, amiben én Katicaként kiugrom Adrienék házából. Te jó ég! Vajon lesznek róla pletykák? Nem nem lehet hisz nem volt semmi sem, nem feltételezhetnek semmit. Én Alyára néztem, majd visszaadtam neki a telefont.

  -  Szerintem Adrien és Katica között van valami? - kérdeztem meg tőle őszinte nézéssel, amire ő elnevette magát. Mintha valami nagy hülyeséget kérdeztem volna tőle, de jelenleg nem ez a helyzet.

  -  Jaj dehogy... - még hangosabban kezdett nevetni. - Ezt mégis honnan veszed? Lehet, hogy csak meg akarja védeni a családját, mert ha nem figyeltél volna, mostanában az összes akumatizált ember az ő családját akarja bántani, úgy, hogy nem is csodálom, amiért odament. De most komolyan! Kislány szerinted Adrien és Katica? Akármennyire Katicapárti vagyok Adrien hozzád illik. Ha pedig emiatt izgulsz annyira, akkor ne félj. Egy nap rá fog jönni, hogy milyen nagyszerű lány vagy. És ha meg nem az meg a ő baja! - mondta támogatóan, egy igaz baráthoz híven. Még pár órát beszélgettünk. Megöleltem, de  csörögni kezdett a telefonja. Pár perc múlva már mennie kellett is ezért egyedül maradtam. Mindenesetre igaza van. Ha Adrien nem vesz észre az az ő baja, de Katicát észreveszi, amit egy kissé furcsállok. Ami után Alya elment már lehet még hat óra is. Amikor elment nagy sóhajtással elterültem az ágyamon, és azon kezdtem gondolkodni, amit Alya mondott. Az igaz, hogy Katicát jobban kedveli, de ez nem baj. Nem baj, mert én vagyok Katica. Szeret engem és még ha nem Marinettként is, de szeret. Ez a lényeg! Katica egy olyan szuperhős, aki mindenkit megment és magabiztos... Katica a második énem. A jobbik verzióm. Rengetek szabályt megszeghetek azzal, hogy Katicaként barátkozom Adriennel, de az a magyarázat, amit kitaláltam annak a fele valamennyire igaz is. Ezzel a magyarázattal közeledek felé, de egy baj van. Nem tudom, hogy mit is akarok valójában. Az egyik percben még közeledek felé, a másikban, pedig önszántamból ellököm magamtól. De ez most mindegy! Azért toltam el magamtól, mert megszólalt a lelkiismeretem. Egyfajta vész harang, ami nem engedi, hogy hibát kövessek el. Főleg Katicaként nem... Egy ideig barátkozom vele, majd amikor már úgy látom, hogy megbízhatok benne, akkor már elmondom neki az igazat. Lesz, ami lesz! Most a belement abba, hogy barátok legyünk, ezért én is így cselekedek. Már vagy egy órája ezen töröm a fejemet, amikor Tikki egyszer csak hozzám szól. - Marinette! Ide figyelj! Az igazat megvallva tudom, hogy most min mész keresztül. Te mindig is szerelmes voltál, Adrienbe, de nem voltak jelei annak, hogy ő ezt viszonozná e. Igen az már más, hogy amikor Katica vagy akkor kimutatja az érzéseit. Látszik, hogy szerelmes Katicába, és te ezt nem tudod elfogadni. Igen megértem, hogy fáj, de belementél abba, hogy barátok legyetek, ezért nincs vissza út. Tudom azt mondtam, hogy ezzel szabályt szegsz meg, de látom rajtad, hogy nem vagy jól. Ha Katicaként közelebb kerülhetsz hozzá, és ez téged boldoggá tesz, akkor nem bánom. - mondta kedves arccal, amire meghatódottan néztem rá. A szemei kikerekedtek, én pedig elmosolyodtam és már mosolygósan megöleltem. Örülök, hogy nem lesz semmi baj ebből és már belenyugodtam abba, hogy Katicát kedveli. És ez jó, mert így a közelében lehetek és már más nem tesz boldoggá. A nap nagy része eltelt és már este volt. Boldogan hajtottam álomra a szememet tudván, hogy minden rendben lesz.

                                            ***

Ma vasárnap van. Ma már végleg eldöntöttem, hogy csak barátok leszünk. Most nyolc óra van, de én ekkor még az ágyba süppedve alszok. Hogy most miért nem? Azért nem, mert most valami megváltozott. Most már nem azért kelek fel, hogy láthassam Adrient, hanem ezért, hogy éljek. Most magamért teszek mindent. Tíz percembe került átöltöznöm, ami nem tartott olyan sok ideig. Lementem reggelizni, majd amikor készen lettem, eldöntöttem azt, hogy kimegyek sétálni. Amikor kimentem rögtön megláttam Fekete Macskát, majd még jobban megnéztem, és megakadt a szemem valamin. Előtte egy akumatizált ember volt, aki eléggé szokványosan festett. Elkezdett futni, de nem Macska felé, hanem felém. Gyorsan cselekednem kell... Át kéne változnom, de az életemet jobban féltem. Amikor észbe kaptam már egyre közelebb jött felém az ellenség, de Macska elterelte a figyelmét. Mielőtt harcolni kezdett volna vele, felé kiáltott. - Marinett fuss! - mondta. Amint kimondta ezeket a szavakat, gyorsan befutottam a házba fel a szobámba. A szüleim nem voltak otthon ezért nyugodtan átváltozhattam. Pillanatok alatt felértem, és Tikki előbújt a táskámból.

Amint beértem gyorsan felkiáltottam: Tikki pöttyöket fel! - mondtam, majd nagy fényt követően átváltoztam. Gyorsan kiszaladtam a házból és Macska felé futottam. Ő köszönés helyett nekem jött és ellökött, mert majdnem eltalált egy bomba. Megmentette az életemet. Ez nagyon meglepett, mert általában fel vagyok készültem rá, de ő mégis megmentett. Ez sokat jelent nekem. Az ellenség megint meg akart támadni miked, de ezúttal nem hagytuk magunkat. Elkezdtünk vele harcolni, de előnyben volt velünk szemben. Ahogy én is, Macska, is elkezdett futni, mert most is követett engem, mint minden egyes alkalommal, amikor ilyenben van részünk. Házakról ugráltunk, házakra... Már látszott rajta, hogy kezd kifáradni. A fegyvere egy ecset, amivel a levegőben tud rajzolni. Amit rajzol, valósággá válik. Feltételezhetően az ecsetben van az akuma. Egyszer csak Macskának csipogni kezdett a gyűrűje, ami azt jelentette, hogy gyorsan cselekednem kell különben visszaváltozik. Pár perc múlva hirtelen felkiáltottam: Szerencse talizmán! - amikor ezt kimondtam a kezembe egy festő tábla hullott. Nem értem, hogy mért. Körbepillantottam, és rögtön rájöttem arra, hogy mit kell tennem. Odadobtam a festőtáblát Macskának.

  -  Mit kezdjek ezzel? - kérdezte, amire én érthetően válaszoltam. - Dobd oda neki, amíg én lefoglalom. - mondtam, majd cselekedtem is. Eltereltem a figyelmét úgy, hogy a jojóm segítségével lefogtam. Macska egy gyors mozdulattal odadobta neki a vászont, pont akkor amikor éppen festeni akart volna. Én hátra rántottam és kiesett a kezéből az ecset. Macska elkapta és odadobta nekem. Széttörtem és a szokásosan cselekedtem. - Számodra vége a gonoszkodásnak - mondta. - Ideje, hogy megtisztulj! Azzal a jojóm segítségével elkaptam a pillangót. - Megvagy! -  Minden jót kis pillangó. Csodálatos Katicabogár! - és azzal feldobtam a szerencsetalizmánt, és minden visszaállt a régi kerékvágásba. Bár lehet, hogy minden nap ezt látom, de mégis jó nézni, ahogy újra minden rendben lesz. Az én talizmánom is elkezdett csipogni. Gyorsan elfutottam és az otthonom felé vettem az irányt. Pillanatok alatt ott voltam, és akkor értem oda, amikor visszaváltoztam. Gyorsan lehuppantam az ágyra. Csak Adrienen jár az eszem. Nem tudom mit akarom... Elmegyek még kiszellőztetni a fejemet, és aztán eldöntöm, hogy mit teszek. Átváltozok és Katicaként szemlélem végig Párizs városát. Felkiáltottam: Tikki pöttyöket fel. - mondtam és nagy fényt követően átváltoztam. Kiugrottam az ablakon, és elindultam.  Eltelt fél óra. Kb. már vagy fél órája kóborlok Párizs utcáin, és még nem történt semmi érdekes, majd pár perc múlva, egyszer csak belebotlottam arra a személybe, akibe a legkevésbé sem számítottam volna. Megakadt a szemem Macskán, aki csak úgy egyedül sétálgat. Egyszer csak hozzám szól:  -  Á! Bogaram... Mi szél hozott erre? - kérdezte mosolyogva, mintha életében először látott volna. Először nem akartam hozzá szólni, de végül elkezdtünk beszélgetni, mert most volt időnk. Ahogy beszélgettünk rájöttem arra, hogy ő egy egész érdekes figura. Emlékszem arra, amikor Adrien születésnapja előtt este találkoztunk. Megkérdezte, hogy el akarok e menni vele valahova. Nemet mondtam neki, de mi lett volna ha igent mondok? Mi lett volna ha nem Adrienhez megyek, hanem ott maradok Macskával és megismerem, mint most. Most volt az első alkalom, amikor igazán elbeszélgetek bele.... Amikor igazán megismerem. Akármilyen furcsa, de csak most jövök rá arra, hogy valamennyire mégis fontos nekem. Hiszen a társam. A társam, aki bármitől megvédne hiszem ma is megmentette az életemet. Valamiért érzek iránta valamit, de az nem olyan, mint amit Adrien iránt érzek. Nem az, hanem valami egészen más. Olyan, amilyet még sosem gondoltam volna. Ha Adriennel vagyok, akkor egyfajta boldogságot érzek, ami nem hagyja, hogy megszűnjek őt szeretni. Ha pedig Macskával vagyok, akkor azt érzem, hogy biztonságban vagyok. De nem csak ezt... Van köztünk valami, de nem tudom elmondani. Nem tudom leírni, de ez az érzés boldoggá tesz. Ám én Adrien szeretem. Én Adrienbe vagyok szerelmes. Amikor már éppen menni készültem volna Macska megfogta a kezemet. -  Beszélgettünk, megmentettem az életedet és te is az enyémet. Mit kell még tennem, hogy megtudjam, hogy ki vagy.Szeretném tudni, hogy ki van a maszk mögött. Fogalmad sincsen róla, hogy már mióta próbálkozok, azért, hogy elnyerjem a szívedet. Mit kell tennem még, hogy megismerhesselek?Találkozásunk óta csak annyit kérek, hogy mutasd meg magad. - mondta Macska meggyőzően, de én eltoltam magamtól és elmentem. Egészen hazáig futottam és amint haza értem vissza is változtam. Tikki az ölembe repült.  -  Marinette... Tudod már, hogy mit akarsz? - mondta, amire én bólintottam egyet.

  -  Emlékszem, amikor először találkoztunk Fekete Macskával. Akkor még egy olyan lány voltam, aki mindentől fél és egyedül nem megy semmire. Amikor nem vagyok Katica, akkor ilyen lány vagyok, de amikor már hősként lépek az emberek elé, egy magabiztos lány vagyok, akit még én sem láttam. Mind ez bátorságot adott arra, hogy merjek közeledni Adrien felé, de ő Marinettként nem kedvel. Ő kedveli Katicát. Macska pedig szerelmes Katicába, de én is érzek iránta valamit. Csak nem tudom, hogy mit...  Szeretem Macskát, de nem vagyok belé szerelmes, és ezért is utasítottam vissza. Úgy, hogy igen tudom mit akarok! Szerelmes vagyok Adrienbe és ha ehhez az kell, hogy elveszítsem Macska barátságát és Adriennel barátkozzak, akkor csak tessék. Várok rá, amíg kell. Ezt akarom! Mindig is ezt akartam...

----------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik kommenteltek nekem erre a blogra meg a másik blogomra is. Ha kell itt a link : xx Remélem, hogy mind a kettő blog elnyerte a tetszéseteket. Ja és annak is örülök, hogy elértük az 1000 oldalmegjelenést. És köszönöm annak a 9 embernek, aki feliratkozott. Nos remélem tetszett ez a rész és bocsi a nagy késéssel. Addig is sziasztok. - Anna